Védőnői tanácsadás

A hallás kifejlődése, a halláskárosodás jelei, hallásvizsgálatok csecsemő és kisgyermekkorban!

Ugrás másik cikkhez:

A hallás fejlődése

A magzati élet 16-18. hetére kialakul a belső és a külső hallószerv. A várandóság 22. hetétől kezdve a magzat elkülöníti az anyai szívműködés hangját. A 24. héttől már a külső környezetből származó hangokat is hallja a magzat. Erős zaj élénk magzatmozgást, nyugtalanságot eredményez. Szakemberek szerint a magzat hallását a 115 decibelt maghaladó tartós zajhatás már károsíthatja.

A fül a hallás szerve

A fül a halló és egyensúly-érzékelés szerve. Három részre osztjuk: külső, közép és belső fül.

Külső fül: A külső fülhöz tartozik az elasztikus porcból álló, bőrrel fedett fülkagyló és a csontos és porcos külső hallójárat. A fülkagyló tölcsérszerűen övezi a külső hallójárat bemenetét. A külső hallójárat egy antero-posterior irányban lapított, kezdetben lentről felfelé, majd fentről lefelé és előrefelé haladó cső, melynek hossza gyermekkorban 1,5-2,0 cm, felnőttkorban 2,8-3,8 cm. Külső kétharmada porcos vázzal bír. Ezen részén találhatóak a fülzsírt termelő, módosult faggyúmirigyek. A hallójárat bemenetben szőrtüszők is találhatók. A külső hallójárat fundusában helyezkedik el a dobhártya, amely a középfület határolja el a külső hallójárattól. A dobhártya szövettanilag három rétegből áll, 0,8-1 négyzetcentiméter területű lemez. Négy quadránsra oszthatjuk: elülső-alsó, elülső-felső, hátsó-alsó és a hátsó felső quadránsokra. Az elülső-alsó quadránson látható az úgynevezett fénykúp reflex, elülső-felső quadráns mögött található az Eustach-kürt dobüregi szájadéka.

Középfül: Ide tartozik a dobüreg és annak melléküregei, a hallócsontok: kalapács, üllő, kengyel és a fülkürt. A külső és a középfület a dobhártya válassza el egymástól, ehhez van hozzánőve a kalapács nyele, amelyhez az üllő, ehhez pedig a kengyel kapcsolódik. Ezek a csontok közvetítik a dobhártya hanghullámok okozta rezgéseit a belsőfülhöz. A fülkürt összeköti a dobüreget az orrgaratüreggel és a fülkürtön át nyeléskor levegőt juttat a dobüregbe.

Belső fül: A belső fül csontos tokból és az abban helyet foglaló hártyás labirintusból áll.  A labirintus részei: a tér három síkjában fekvő félkörös ívjáratok, melyekben az egyensúlyozás idegi végkészülékei foglalnak helyet. A tornác és a csiga képezi a csontos labirintus legnagyobb térfogatú terét. A csigában található a hallás idegvégkészüléke, a Corti-féle szerv.

Az egészséges emberi fül 400000 hangot képes megkülönböztetni. A nem kielégítő hallás korlátozza a környezet és a köztünk lévő kommunikációt.

 Ahhoz, hogy hangot halljunk, három dolog szükséges:

  • A fület elérő összes akusztikai jel a levegő mozgását jelenti. A hanghullámokat a levegő továbbítja. A fülkagyló a hanghullámokat a középfülbe továbbítja és beleütköznek a dobhártyába, amely ettől vibrálni kezd.
  • A dobhártya rezgéseit a hallócsontocskák: a kalapács, az üllő és a kengyel adják tovább a csigának.
  • A csigában találhatóak a rendkívül érzékeny szőrsejtek, ezek alakítják át a rezgő levegőrészecskék mechanikai energiáját elektromos energiává, mely idegi impulzus formájában a hallóidegen keresztül az agyba jut.

Ha a hangvezetés a fülkagylótól az agyig terjedő útjában valamilyen akadály lép fel, korlátozottá válik a hallóképesség.

Amennyiben a szőrsejtek nem rezegnek, a részecskék hiába jutnak el a csigába, onnan nem továbbítódnak az agyba.  A szőrsejtek rezgésének elmaradása lehet az egyik oka a siketség kialakulásának. A fülcsengés a hallóideg károsodásának következménye.

A halláskárosodás leggyakoribb ok

Öröklésben keresendő okok: A veleszületett halláskárosodást 50 %-ban genetikai tényezők okozzák. Az örökölt halláskárosodás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyik vagy mindkét szülő hallássérült. A veleszületett halláskárosodásban szenvedő gyermekek mintegy 90 %-a olyan szülők utódaként született, akikben meg van a hajlam, mivel recesszív gének hordozói. Az esetek 20-30 %-ában a veleszületett halláskárosodás oka nem ismert.

Terhesség alatti okok: A szülés előtti betegségek a veleszületett hallásvesztés 5-10 %-át teszik ki, vagyis a terhesség alatti fertőzöttség, például a rubeola, a herpesz vagy a szifilisz, melyek „megtámadják” a várandós anyát a terhesség alatt vagy más körülmények, melyeknek ki van téve a kismama a szüléskor vagy röviddel azután. A koraszülött babáknál is fokozott a halláskárosodás veszélye. A szülés előtti okok 5-15 %-ot tesznek ki.

Betegségek: A halláskárosodás 10-20 %-a születés utáni okokra vezethető vissza. Szülés után a fejfájás vagy gyermekkori fertőzések, például az agyhártyagyulladás, a kanyaró vagy a himlő okozta traumák állandó halláskárosodást okozhatnak. A fülfertőzések főként ideiglenes halláskárosodást okozhatnak, de maradandó halláskárosodáshoz is vezethetnek, ha nem kezelik azokat időben.

Gyógyszerek: Bizonyos antibiotikumok, szteptomicin, gentamicin, neomicin tartalmú antibiotikumok is ototoxikusak, az aminoglikoziddal végzett antibiotikumos kezelés egyes koraszülötteknél halláskárosodást vagy süketséget is okoz.

Halláscsökkenés jelei

  • A baba nem reagál kellően a hangokra és a zajra. A 3-6 hónapos baba már felismeri és megkülönbözteti a családtagok hangját, és a hangforrás irányába fordul. Nem reagál az édesanyja hangjára és az erős zajokra nem ijed meg.
  • Csecsemőnél a sírás különös hangszíne hívhatja fel a figyelmet, kisgyereknél a beszéd hangszíne magassága és ritmusa lehet szokatlan.
  • Az öt hónapos kortól jellemző gagyogás egysíkú, nem az anyanyelvre jellemző hangokat képezi.
  • Ha nem látja a beszélőt nem reagál a hangokra.
  • Kilenc hónapos korától, ha nem képes felszólításra rámutatni tárgyakra és az látható, hogy tekintetével nem jelzi, hogy érti a kérdéseket.
  • Egy évesen nem jelennek meg az első szavak, nem utánozza a környezete hangjait.
  • Kisded korban feltűnően hangosan beszél, játszik, beszéde megáll egy szinten, nem fejlődik.
  • Halláskárosodott kisgyerekeknél a pöszeség, a gyenge olvasás- és íráskészség, a megkésett beszédfejlődés, a vizuális beállítottság lehet jellemző.
  • A gyermek gyakran magába fordul, vagy agresszív magatartást mutat.

Hallásvizsgálat

Újszülöttnél és egy éves kor alatti csecsemőnél

A hallásvizsgálat fájdalommentes és általában fél-egy óráig tart.

OAE tesz: során egy apró füldugó kerül a baba fülébe, mely csattogó hangokat közvetít a hallójáratba. Az eszközben lévő program segítségével a belsőfül válaszreakcióit elemezve megállapítható a hallást segítő belső fül működése. Ha a vizsgálat nem utal a belső fül rendellenes működésére, akkor a szervi károsodások nagy valószínűséggel kizárhatók. Ellenkező esetben, javasolt az idegi alapú működést vizsgáló AABR tesz elvégzése.

BERA: Altatásban végzett hallásvizsgálat, ami idegi eredetű halláscsökkenés gyanúja esetén végeznek. A vizsgálattal feltérképezhető a hallórendszer belső, idegi szerkezetének működése, ilyenkor a koponyáról az agy elektromos jeleit elektródákkal vezetik el és számítógéppel dolgozzák fel.

Vizsgálat idősebb gyermeknél

Tympanometria: a fülbe kis gumiszondát helyeznek, ezen át a gyermek, hangot hall, illetve kis nyomásváltozást észlel. A gép a dobüreg nyomásviszonyairól, illetve a dobhártya rezgőképességéről, esetleg a dobűri folyadékról ad felvilágosítást. Ez a vizsgálat a gyakori savós középfülgyulladás igazolására szolgál.

 Küszöb audiometria: Egy egyszerű reakcióteszt segítségével zajlik. Fülhallgatón keresztül kibocsátott hangokra abban a pillanatban amikor azt érzékelik, kezük felelemelésével vagy egy gomb megnyomásával reagálnak.

 

Ugrás másik cikkhez: