logo
Belépés
Rossmann mano

Rossmanó Babaprogram

A várandósságtól a baba 3 éves koráig.

MINDEN GYEREK MÁSHOGY FEJLŐDIK – AZ ELTÉRÉSEK NORMÁLISAK

Minden anya gondos figyelemmel kíséri kisbabája fejlődését. Összehasonlítja más gyerekkel, és büszke, ha az övé már olyasmit tud, amit más gyermek még nem. Megnyugszik, ha látja, hogy a kicsi semmilyen szempontból sem marad el fejlődésében az átlagtól. Ellenben nyugtalanná válik, ha gyerekénél valamilyen lemaradást lát. Aggódását az apróság iránti szeretet irányítja, hiszen minden szülő azt akarja, hogy gyereke megállja helyét az életben.

Mariann a padlón fekve rugdalózik, színes karikát forgat a kezében és önfeledten gügyög. Eközben Zsófi gyorsan elkúszik mellette. Mindketten kilenc hónaposak. Az édesanyák Judit és Anna, még a terhes tornán ismerték meg egymást. Zsófi hirtelen az asztalba kapaszkodva feláll, majd néhány másodperc egyensúlyozás után lehuppan. „Tegnap óta csinálja, édes nem?” - örvendezik Judit. Anna zavartan pillant Mariannra. Ő éppen hogy csak megfordulni képes egyedül. Lehet, hogy valami nincs rendben vele? A „normálisan fejlődik gyermekem?”-kérdés manapság a leggyakrabban feltett kérdés, mely egy gyermekorvosnál elhangzik.

Dr. Friedrich Voigt, a müncheni Gyermekközpont vezető pszichológusa szerint a mai szülők több információval rendelkeznek, és gyakran egyetlen gyermekre összpontosítják álmaikat, vágyaikat. Ellentétben egy többgyermekes szülővel, az ilyen szülőnek nincs lehetősége az összehasonlításra.

A fejlődés menetét nem lehet szabályokkal körülírni

„Normális” fejlődés nem létezik. A gyermek fejlődése útján – melyen végig kell mennie - kisgyerekké válik. A felfedezéseket magának kell megtennie. A beszéd, a gondolkodás, az emlékezés, a látás, a hallás, az ízlelés, a szociális viselkedés, a mozgás, a szobatisztaság elsajátítása pár meghódításra váró terület a fejlődést kísérő „rögös” úton.

Van olyan gyerek, aki folyamatosan tanul, apró, biztos lépésekkel, mondhatni tervszerűen halad a kijelölt úton. Míg egy másik egy megtett lépés után megáll, majd hirtelen, egyszerre, szinte robbanva tesz meg 2-3 lépést. Akad gyerek, aki ugrásszerű tempóba kezd. Végeredményben mindegyik célba ér, frissen és egészségesen.

„Természetesen léteznek jellemző mérföldkövek” - magyarázza Dr. Voigt. „Ezek azok a fejlődési állomások, melyek egymást követik. A mozgásfejlődés folyamatában a gyermek először többnyire oldalra fordul, majd mászik, felül és végül feláll.” Az első lépés megtételéig – mely néha egész egyszerűen kimarad - a gyerekek 87 százaléka az előbb leírt utat teszi meg. Kilenc százalék legalább egy, vagy kettő, sőt három lépést is kihagy. Mások a megfordulást követően felülnek és ülve csúsznak, majd felállnak. Megint mások forognak, és kígyómozgással kúsznak a hátukon.

Ez mind normálisnak nevezhető, mégis létezik egy norma: normának az tekinthető, ahogy a gyerekek 90 százaléka viselkedik, és amire képes egy adott életkorban. A gyerekorvos a rendelőjében vizsgált gyerekeknél ezt a normát veszi összehasonlítási alapul. Nagyon óvatos és körültekintő véleményt adhat, mert „valóban nagyon nagy kilengések tapasztalhatóak” - magyarázza Dr. Voigt. Az önálló járás néhány gyereknél 12 vagy 13 hónapos korban, másoknál azonban már 9, vagy csak 15 hónapos korban következik be. E téren nincs ok az aggodalomra.

„Minden babának van erős és gyenge oldala“

A viszonylag későn mászni kezdő gyerek anyját egyszerre két dolog is nyugtalanítja. Nem elég, hogy a baba lassabban sajátítja el a lábmunka fortélyait, mint kortársai, de később ejti ki az első szavát is. Erre is megvan a magyarázat: „A motorikus fejlődés egyben a beszédfejlődés fontos alapja” - mondja Dr. Voigt. „Ez olyannyira eltolódhat például, hogy ha egy gyerek 12-13 hónaposan még csak mászik, ekkor kizárólag a mozgásra koncentrál, a beszéddel majd csak ezután tud foglalkozni.“ A finom motorikus funkció, az ujjak és a kéz ügyessége sokszor csak azután kezd kialakulni, hogy a láb már eléggé megerősödött. „Azoknál a koraszülött gyerekeknél, akik néha csak 18 hónaposan kezdenek járni, megfigyelhető, hogy ujjaikat kevésbé céltudatosan tudják használni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a gyermekek állandóan kortársaik mögött kullognának” - mondja Dr. Voigt. „Idővel mindez kiegyenlítődik. Minden baba rendelkezik erős és gyenge tulajdonságokkal, egyik kényelmes, másik nagyon aktív.” A számok megnyugtatóak: tíz és húsz hónap közti korban a gyerek járni tanul, tíz és harminc hónapos kor között pedig beszélni.

„A kis eltéréseket gyakran kinövik”

Az a gyerek, aki a szokásos orvosi vizsgálat alkalmával igencsak feltűnő eltéréseket mutat, egy hónap múlva akár teljesen középszerű – vagy akár kortársaihoz képest sokkal fejlettebb állapotot is mutathat. Ilyen esetben az orvos elővigyázatosságból azt tanácsolja a szülőknek, hogy várjanak türelemmel. A szülő ettől kezdve az orvos kérésének megfelelően pontosan figyelni kezdi gyerekét, és jegyzetet készít viselkedéséről és a fejlődési szakaszairól. Abban az esetben, ha a szülő azt látja, hogy a gyerek fejlődése több területen lényegesen lassabb, s az átlagtól eltérő jeleket is felfedez nála - a kicsi nem úgy reagál, ahogy az elvárható lenne vagy ahogyan más gyereknél tapasztalja -, az orvos általában alaposabb fejlődésneurológiai vizsgálatot javasol. „A szakorvos a spontán mozgást figyeli, megvizsgálja a reflexeket, s időben felfedezheti a lehetőség szerinti korai kezelés szükségességét” - mondja Dr. Voigt. „A legtöbb apró eltérést a gyerekek gyakran kinövik, nincs jelentőségük. Csak az esetek negyede az, mely egyáltalán utóvizsgálatot igényel.” Amikor az orvos kétszer is megvizsgálja a babát, az rendszerint olyan kockázatos esetekben történik, amikor a gyerek nehéz szülés után jött világra. Ilyenek a koraszülöttek, vagy a születés előtti komplikációk esetei.

„Néhány képességfejlesztő módszer felesleges, sőt káros is lehet”

Ha a baba nem gügyög, vagy a mama, papa szavak viszonylag sokáig váratnak magukra, az orvos alighanem a hallásvizsgálat mellett dönt. Ha rendben van a gyerek hallása, elég egy egyszerű képességfejlesztő játék, és ezzel már tovább is lendíti a fejlődésben. Az orvos megmutatja a szülőnek is, hogyan és milyen módszerekkel tudnak a gyerek segítségére lenni ebben a folyamatban: társasjátékok, énekek és rímek fejlesztik a kommunikációs képességet. „Ebben a korban szívesen utánoz a gyerek” - mondja Dr. Voigt. A motorikus fejlődésben a hatodik kötelező gyermekorvosi vizsgálat után, egyévesen még a gimnasztika segíthet lábra állítani a csöppséget.

A bonni Rajnai Klinikák Gyermekneurológiai Központjának főorvosa, dr. Helmut Hollmann, vegyes véleménnyel van a képességfejlesztő módszerekről. A babák egy részénél ugyanis szerinte olyan „módszereket alkalmaznak, melyek részben fölöslegesek, részben károsak is” - figyelmeztet a főorvos. „Nincs értelme egy bizonyos korban minden eszközzel arra ösztökélni a gyereket, hogy képességeivel megfeleljen a megszabott elvárásoknak, és kezelések sokaságával terhelni. Szinte minden gyerek boldogul a plusz tornaprogramok nélkül is.” A korábban említett Mariann tizenegy hónaposan egyszer csak ott állt szülei ágya mellett. A mászást egyszerűen kihagyta.

További 6-12 hónapos korról szóló cikkek